A legelő eredetileg tőzegláp volt, amit berényiek kultúrgyeppé alakítottak, vagyis olyan növényeket hoztak ide, melyeket az állatok szívesen legeltek, pl. lucernát. Ennek ellenére védett növények, pl. kosborfélék is valószínűleg megtalálhatók itt, melyeket a tavaszi virágzáskor érdemes felderíteni. Sajnos a területen eléggé elszaporodott az aranyvessző (Solidago), mely agresszívan terjeszkedve kiszorítja a többi növényt. Emellett aggodalomra ad okot az elfásodás is, mely szintén az ott honos védett növények eltűnésével járhat. A terület értékét a védett növények mellett vitathatatlanul a Balatonra nyíló szép kilátás adja.Balatonberény nyugati határában, a szennyvíztisztító telep mögött helyezkedik el az egykori marhalegelő, mely ma a Balatonfelvidéki Nemzeti Park részét képezi. Dr. Szabó István nyugalmazott botanikus társaságában jártam be a területet, az itt leírtakban lényegében az ő szavait tolmácsolom.
Ha tovább megyünk Keszthely felé a régi útkaparó – házzal (ma Tornácos Panzió) szemben található a helyiek által csak Dörcként ismert terület, mely egészen a Zala – torokig húzódik szintén nemzeti parki, illetve Natura 2000-es terület. A név népi eredetű, jelentése „dimbes-dombos”, vagy „hepe-hupás” terület. A TSZ-ek megalapítása előtt magántulajdonban lévő kaszáló volt, azonban az 1978-79 – es „rendezéskor” zagytérré alakították. Ennek következtében lényegében eltűnt a láprétekre jellemző védett növényvilág. A terület mára teljesen elfásodott. Ez persze nem jelenti azt, hogy értéktelen volna, hiszen a nehezen megközelíthető részeken, illetve a nádasban rengeteg védett vízimadár fészkel. Megtalálható itt a nagy kócsag (Ardea alba), a szürke gém (Ardea cinerea),vagy a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus). Tavasszal szintén gyakran hallhatják az erre járók a kakukk (Cuculus canorus) jellegzetes hangját. A lista korántsem teljes, hiszen a Kis-Balaton közelsége miatt sok védett madárfaj keresi fel a Dörcöt is.
Mindezek mellett meg kell említeni a vasútvonal és a Bokros – hegyi löszfal közt lévő területen Dr. Szabó István elmondása alapján egykor megtalálható volt a nyári füzértekercs (Spirantes estivalis) nevű, Magyarországon igen ritka, sőt kihalófélben lévő orchideafaj. Sajnos ez a földdarab is hasonló sorsra jutott, mint a Dörc, ezért szinte semmi esély nem maradt arra, hogy a nyári füzértekercs megtalálható legyen itt, mindenesetre a tavaszi virágzáskor egy próbát megér.
