Magyarországon a természetvédelem gondolata a két világháború között kezdett megfogalmazódni. Az első ötven évben többnyire önkéntes erdészek vállalták fel ezt a feladatot. A XX. sz. hetvenes éveiben kezdett intézményesülni, mikor is nemzeti parkokat hoztak létre hazánkban. Addig az ország területén hivatásos természetvédelemmel mindössze húsz-huszonöt erdész foglalkozott. Közéjük tartozott Futó Elemér is.
1939. november 25-én született Battyánpusztán, az uradalmi major egyik cselédházában. Apja: Futó Márton, Nemestóthy nagybérlő alkalmazásában vadőr, anyagbeszerző, gépkocsivezető, vincellér és a halastavak felügyelője. Anyja: Virág Julianna, az uraság gyermekeit nevelte fia születéséig, a német nevelőnő mellett volt kisegítő. A II. világháború után szülei a két juttatott tehénnel gazdálkodni kezdtek a Festetics hercegtől vásárolt birtokon, 14 katasztrális holdon. Apja, tüdőasztmája miatt nem bírta a paraszti munkát, ezért Budapestre ment, ahol gépkocsivezetőként helyezkedett el a Magyar Állami Erdőgazdaságok Központjában, a vezérigazgató sofőrje lett. 1948-ban saját kérésére helyezték le a Kis-Balatonra. 1947-ben kezdtek építkezni Vörsön, 1948-ban költöztek be a nem teljesen kész házba. Az általános iskola első osztályát a majori iskolában járta, majd Vörsön – összevont osztályokban – fejezte be, jó eredménnyel. Nyolcadikos volt, mikor tanítója megbízta a falusi könyvtár működtetésével. 1954-1958 közt a Soproni Erdészeti Technikumban tanult. A Kis-Balatonon nem volt munkahely, ezért a Közép-somogyi Erdőgazdaság központjába, Kaposvárra jelentkezett gyakornoknak. Végül az Észak-somogyi erdőgazdasághoz került ifj. Gulyás József mellé. Fél év múlva kinevezték kerületvezető erdésznek Balatonszentgyörgyre. Nyugdíjba vonuló elődje a Csillagvárban lakott, ő nem tarthatott erre igényt, mert idegenforgalmi hasznosításra került. 1959 októberétől 1962 februárjáig sorkatonai szolgálatát tölti Pécsett. Leszerelése után hívták rendőrnek és munkásőrnek, de ő a Szőcsénypusztai Erdészetet választotta, itt lett kerületvezető. A varászlói kerületet kapta, a somogysimonyi erdészházban lakott szüleivel együtt. 1962 decemberében nősült. Felesége: Földi Irma. Házasságukból két fiúgyermekük született: ifj. Futó Elemér 1964; Futó Endre 1969. 1963 tavaszán átköltöztek a gadányi erdészkerületben levő szolgálati lakásba. (Lebontották már, de a helyét mai napig is Elemér-házi dombnak hívják.) Tíz esztendőt töltött itt, a család gazdálkodott, gyümölcsösük volt, állatokat tartottak. A tíz év alatt figyelő szemét mindig a Kis-Balatonon tartotta. 1973-ban teljesedett be álma – mikor Bődy Jenő nyugdíjba vonult – ő lett a Természetvédelmi Terület vezetője. Ekkor vásárolt Balatonberényben telket és kezdett el építkezni.
A Kis-Balatonon részt vett a védett terület minden munkájában, sok esetben a fizikaiakban is, és közreműködött a területbővítésekben. Volt vezető, vezető-helyettes, természetvédelmi őr. Hivatalosan 2000-ben vonult nyugdíjba, de az aktív munkát 2007-ben fejezte be. Elszakadni nem tudott a természettől, madármegfigyeléseket végzett és a visszaemlékezéseit írta 2010. augusztus 30-án bekövetkezett haláláig. 2008-ban jelent meg – Berekjárás címmel – írásaiból egy válogatás. Napjainkban rengeteg kézirata vár kiadásra.
1986: Munka Érdemrend Bronz fokozata
1988: Bajor Környezetvédelmi Minisztérium Ezüst Emlékplakett
1990: Pro Natura Emlékérem
2003: Somogy Polgáraiért Díj
2006: Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt
2016: Vörös József Díj (posztumusz)
