Balatonberényben született 1944-ben. Itt járja ki az általános iskolát, majd gyors és gépírói szakmát szerez Keszthelyen. Az érettségit levelező szakon teszi le Fonyódon. 1962-től a fonyódi járási könyvtár irodatitkára. 1965-ben itt szerez könyvtáros szakképesítést. 1969-től húsz éven át a balatonszentgyörgyi tanács pénzügyi osztályán dolgozik. 1989-től 1994-ig vezeti a Csillagvár múzeumot Balatonszentgyörgyön. Ezután két évig édesanyja mellett ápolási szabadságon van, 1996-ban pedig nyugdíjba vonul.
Fonyódi könyvtárosi munkája során ismerkedik meg az ottani helytörténeti kutatókkal, akik közül kiemelkedik Móricz Béla. Ezen élményei hatására kezd a helytörténettel foglalkozni. Már 1980-as években elkezdi gyűjteni a Balatonberény történetével kapcsolatos anyagokat. 8 éven keresztül írta a Balatonberényi Templom és Plébánia történetét, illetve a helyi romákról is írt egy ki nem adott monográfiát. Kiadott művei: Hősök és áldozatok 1914-1945, melyet a 2. világháború befejezésének 60. évfordulója alkalmából kiírt pályázatra készített, és amely különdíjat is nyert; Fejezetek Balatonberény zsidóságának történetéből és a Bét Olám, ami a Holokauszt 70. évfordulója alkalmából íródott 2014-ben.
Jelenleg Balatonberényben él és alkot, rendszeresen publikál a Berényi Tükörképben. Tagja a Somogy megyei Honismereti Egyesületnek, az általuk szervezett konferenciák állandó résztvevője. Meg is jelent egy cikke a Honismeret című folyóiratban A harangok szerepe és útja a háborúk idején címmel. Hamarosan nyomdába kerül A berényi temetők története című újabb kötete. Jelenleg két nagyobb projekten dolgozik: az egyik a helyi fürdőélet története, a másik pedig a helyi közigazgatással és egyéb itteni társadalmi és politikai szerveződésekkel foglalkozó mű lesz. Emellett a falu kulturális életében is aktívan részt vesz, egyik fő szervezője volt a Balatonberényből elszármazottak találkozójának.
2003: Balatonberényért Emlékérem
2015: Vörös József díj
