A réti csík (Misgurnus fossilis), ez a kistermetű, hosszúkás testű hal egykor a balatonparti mocsarak, nádasok és lápok legfontosabb horgász és pákászhala volt. Egyedszámuk a Sió csatorna megépülése, ezzel párhuzamosan a partmenti mocsarak, például a Nagy – Berek lecsapolása után erősen megcsappant. Mára védett, eszmei értéke 2000 forint. A régi balatonberényiek életében is fontos szerepet töltött be a csíkászás. A réti csík a vízinövényekkel, náddal sűrűn benőtt területen érzi jól magát és nagy számban fordult elő a település nyugati határán fekvő mocsárréten. Futó Elemér elmondása alapján a berényiek a csíkot a következőképp fogták: Bádogvödröket lyuggattak ki, de voltak olyanok is, akik vesszőből font, ún. csíkvarsát használtak, majd egy gödröt ástak a mocsárba, ahova elhelyezték a lyukas vödröt, vagy varsát. A növényektől megtisztított vízben megnőtt az oxigéntartalom, ami odavonzotta a csíkokat, amiket már csak ki kellett emelni, ha a vödör már kellőképp megtelt velük. Az ilyen gödröket hívták a pákászok csíkbányának.
A búbos banka (Upupa epops) 25-29 cm hosszú, 44-48 cm szárfesztávolságú, a rigónál nagyobb termetű tarka tollruhájú madár. Nevét a fején található jellegzetes felmereszthető tollbóbitáról kapta, mely nyugalmi állapotban tarkójára simul. Táplálékát főleg rovarok, sáskák, tücskök, cserebogarak alkotják, de a földigilisztát is kihúzza a földből hosszú, horgas csőrével. Költöző madár, márciustól szeptemberig tartózkodik nálunk, télen délre vonul. Védett, eszmei értéke 50 000 forint.Balatonberényben a szőlőhegyen fészkel, jómagam is többször megpillantottam kutyasétáltatás közben, ahogy a fű felett alacsonyan repülve bogarászott. Jellegzetes színezete és bóbitája miatt mással össze nem téveszthető.
