Balatonberény helyi jelentőségű természetvédelmi területe a község keleti oldalán található 1,55 hektáros, az 1980-as évek partvédmű építése következtében mai formáját részben mesterségesen elnyerő Csicsergő-félsziget vagy – a Balaton vízállásától függően – sziget. Nevét a hagyomány szerint sokszínű madárvilágáról kapta. A jellemzően fűz-nyár ligetes, nádas, illetve gyepes terület észak-keleti része (az egész terület mintegy 10 százaléka) NATURA 2000 besorolású. Déli és nyugati oldalán csónak- és vitorlás kikötő található.
Balatonberény több mint 6 kilométeres partszakasza – részben a Kis-Balaton közelsége miatt – rengeteg különböző madárfaj állandó vagy ideiglenes otthona. Nem véletlen, hogy a hazai ornitológiai szakirodalomban gyakran bukkan fel a község neve. Az 1940-es évektől az 1970-es évek végéig gyakori vendége volt a berényi partnak Dr. Keve András (1909 – 1984), ornitológus, tudománytörténész, muzeológus, egyetemi magántanár, műfordító; a szervezett hazai madárvédelem egyik elindítója, a Magyar Madártani Intézet munkatársa.
1975-ben a Somogyi Múzeumok Közleményei II. kötetében jelent meg az Adatok az Iszap (Balatonberény) madáréletéhez c. tanulmánya, amelyben 120 Balatonberényben, a község nyugati partszakaszán (Dörc) megfigyelt madárfajról számol be. Többek között kis- és nagykócsag, szürke gém, vörös gém, kanalas gém, kárókatona, bakcsó, különböző récefélék, kisbukó, karvaly, fehér gólya, rétisas, barna rétihéja, kabasólyom, törpesólyom, vörös vércse, vízityúk, cankó- és sirályfélék, kakukk, jégmadár, ökörszem, poszátafélék, vörösbegy, kékbegy, tengelic, csíz, süvöltő, nádi és fenyőrigó, kisposzáta, nagy és kis őrgébics valamint nádi sármány balatonberényi felbukkanása szerepel az ornitológiai és helytörténeti szempontból egyaránt nagy jelentőségű dolgozatban.
A Csicsergő-félsziget partjainál több alkalommal vidrák is felbukkantak. A terület, amely az amatőr és profi természetfotósok és kirándulók kedvelt célpontja, helyi védelem alatt áll.
